Világos beszéd a beszédekről - Valóban ilyen világos?
Sulyok Tamás köztársasági elnök, aki a nemzet egységnek megteremtése helyett, saját sérelmeimnek megtorlása okán, relativizálja a közbeszédben a gyűlöletbeszédet és a durva nyelvezetet.
Forrás: 444.hu
Az államfő a "Világos beszéd a beszédekről" című nyilatkozatában arra hívta fel a figyelmet, hogy a közbeszéd stílusát mindig a kontextus határozza meg, és a gyűlöletbeszéd megítélésekor nem szabad "önkényesen" dönteni. Mindezt annak kapcsán mondta, hogy őt magát is illették durva jelzőkkel, és hangsúlyozta, hogy nem kedveli ezt a stílust, de elismeri annak jelenlétét a közbeszédben.
Mit is mond ezzel pontosan?
Sulyok Tamás ezzel nem kevesebbet állít, mint azt, hogy ha valamit többen csinálnak, akkor az rendben van, nem kell ellene szót emelni, még akkor sem, ha nevezetesen neki pont az lenne a feladata, hogy az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásoknak gátat szabjon, de legalábbis erkölcsi határvonalat húzzon. Egy köztársasági elnöknek ugyanis, aki az egész nemzetet képviseli, erkölcsi felelőssége is van a közbeszéd minőségének formálásában. Amikor azt mondja, hogy a közbeszéd minősége kontextusfüggő, az részben igaz, hiszen a nyelv használata mindig környezettől függ, de ha ezzel relativizálja a gyűlöletbeszédet vagy a durva nyelvezetet, az már kérdőjeles.
Nyilatkozatában több olyan megkérdőjelezhető kijelentést is idéz, amelyekkel igazolni kívánja álláspontját, például:
"Mondok egy példát: hogyha énrólam azt lehet mondani, hogy én egy szatyor fing vagyok – már bocsánat – vagy a választópolgárokról azt lehet mondani, hogy büdös szájúak, vagy európai parlamenti képviselőkről azt lehet mondani a közbeszédben, hogy agyhalottak, ugye, akkor ez a közbeszédnek egy meghatározott stílusát képviseli."
Nem, nem és nem! Ezek sincsenek rendben. Ezen kijelentések ellen is fel kell szólalni. Nincs rendben, hogy a köztársasági elnökről, a választókról vagy politikusokról ilyen stílusban nyilvánítanak véleményt. Sőt továbbmegyek úgy általában nincs rendben az, hogy ember emberről ilyen stílusban nyilatkozzon meg.
A kérdés nem az, hogy valaki túléli-e a kritikát vagy a bántó megjegyzéseket, hanem hogy milyen normákat erősít meg egy közjogi méltóság. Ha a legfőbb közjogi szereplő nem lép fel határozottan a lealacsonyító beszédmód ellen, az hozzájárulhat ahhoz, hogy a társadalomban ez elfogadottá váljon. Márpedig ez az a társadalom, amiben élünk, ahol a mindennapjainkat töltjük, ahol a gyerekeink felnőnek. Ilyenkor ki veszi figyelembe a gyermekeink mentális jólétét? Egy ilyen környezetben élni nem jelenthet mást, mint egymás ellenségivé válni, ahol, ha valakinek különbözik a véleménye, az megérdemli a szitokszavakat, és nemcsak hogy megérdemli, hanem el is kell viselnie azokat.
A tiszteletreméltó közbeszéd a demokratikus társadalom alappillére. Nem az a kérdés, hogy ki bírja jobban a kritikát, hanem hogy milyen normák szerint akarunk társadalmi diskurzust folytatni. Egy elnök szava ebben mérsékletre, tiszteletre és felelősségre kellene, hogy intsen. Sulyok Tamás nyilatkozata hiába hivatkozik a kontextus fontosságára, ha azzal nem tisztázza egyértelműen, hogy egy európai ország közbeszédében nincs helye a gyűlöletnek, a kirekesztésnek és a lealacsonyításnak.
Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu
Hova vezet mindez?
Ha egy állami vezető azt mondja, hogy a közbeszédet nem lehet "önkényesen értelmezni", az kétélű állítás. Egyrészt igaz, hogy nem minden kemény vagy kritikus vélemény számít gyűlöletbeszédnek. Másrészt viszont ezzel burkoltan azt is sugallhatja, hogy el kell tűrnünk egymástól a megalázó megjegyzéseket. Ha egy ilyen magas pozíciót betöltő személy megengedőbb a lealacsonyító beszédmóddal szemben, az könnyen normalizálhatja azt a mindennapi kommunikációban is.
Összességében azt gondolom, hogy az lett volna a helyes megközelítés, ha Sulyok Tamás egyértelműen kiáll a tiszteletteljes közbeszéd mellett, miközben elismeri a véleménynyilvánítás szabadságának jelentőségét. Ha az elnök valóban elítéli a trágár vagy bántó közbeszédet, akkor ennek világosnak és határozottnak kellett volna lennie.
Hogyan gondolkodtak erről elődeink?
Végül pedig álljon itt néhány gondolat elődjeinktől, akik Sulyok Tamással ellentétben a közbeszédben nem kívánták meghonosítani a gyűlöletet és az ellenségeskedést.
"Aki a közért dolgozik, annak az egész nemzet érdekeit kell szem előtt tartania, és nem szabad saját érdekeit előtérbe helyeznie." – Széchenyi István
"A közbeszédnek olyan nyelvet kell beszélnie, hogy az emberek ne egymás ellen, hanem egymásért beszéljenek." – József Attila
"A tudomány és a műveltség nem csak egyes emberek eszköze, hanem a társadalom lelke." – Klebelsberg Kuno
"A nemzet felemelkedése a megbékélésben és a közös célok szolgálatában rejlik." – Deák Ferenc
"A szó ereje lehet építő, de romboló is. Válasszunk, hogyan szólunk egymáshoz!" – Radnóti Miklós