Csak azokat nem kérdezték meg akiket érint
A magyar parlament átlag életkora 50 év körül mozog, a kormányon lévő párt vezetője 1981-ben fejezte be a gimnáziumot, a közoktatásért felelős miniszter 76 éves, de ezek az emberek mondják meg, a szakmát félreállítva, hogy a jelenlegi iskoláskorú fiatalok fókuszát hogyan kell a digitális világról visszairányítani a tanulmányaikra. A megoldást abban látják, hogy el kell venni azt az eszközt, amin keresztül ahhoz kapcsolódni tudnak. Mert hát ugye a tüneti kezelése a problémának mindig gyorsabb, de hogy hatékonyabb-e az már kérdéses.
A rendelet tartalma
Szeptembertől hatályba lép a 245/2024. (VIII.8.) kormányrendelet, amely tartalmazza, hogy a diákoktól a nap elején el kell venni a mobiltelefonokat, majd a tanítás végén visszaadni azokat. Ettől csak indokolt esetben lehet eltérni, amennyiben a készüléket oktatási célra használják. A szabályok betartását a tanárok és az iskolaőrök felügyelnék, akik jogot kapnának a tanulók csomagjainak és tárolóhelyiségeiknek átvizsgálására is, amennyiben ez szükségesnek bizonyul. A rendelet szakmai körökben felháborodást keltett, valamint hatalmas médiavisszhangot kapott.
A szakmai szervezetek kifogásolják, hogy nem történt megfelelő előzetes konzultáció a döntéshozók és köztük, ezért a rendelet nem éri el a célját és csak plusz felelősséget ró a már amúgy is leterhelt tanárokra. Az elmúlt hetek történései pedig tökéletesen megmutatják, hogy amennyiben valaki kiáll az iskolája és a szakma érdekei mellett az retorzióra számíthat, ahogy történt ez a budapesti Madách Imre Gimnázium igazgatójával is.
Habár a cél, miszerint szeretnék visszaszorítani a túlzott mobilhasználatot és jó irányba terelni a diákok figyelmét minden bizonnyal nemes, mégis felmerül a kérdés, hogy a választott módszer képes lesz-e elérni ezt a célt.
A digitális kor gyermekei
A mai fiatalok már egy olyan világba születnek bele, ahol a digitális eszközök használata nem csak, hogy természetszerű, de elkerülhetetlen is. Egy Magyarországon végzett kérdőíves felmérés szerint az ovisok 60%-a szokott kütyüzni, közülük minden második szinte minden nap, és egyhuzamban akár 2-3 órát.
Annak ellenére, hogy a szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy minél jobban le kell csökkenteni a gyerekek képernyő előtt töltött idejét, mégis azt látjuk, hogy egyre kisebb korban és egyre hosszabb időt töltenek el elektronikus eszközöket használva. Mára a telefon olyan természetes és szükségszerű lett a fiatalság körében, hogy úgy tekintenek rá, mintha az a kezük meghosszabbítása lenne. Természetessé vált, hogy mindig elérhetőek, szinte azonnal tudnak reagálni a világ eseményeire. Míg az idősebb korosztálynak ezek csupán használati eszközök, amik megkönnyítik az életet és az ügyek intézését, addig a fiatalok már létszükségletként tekintenek rá.
A legtöbb iskolában eddig sem lehetett használni
Mivel ilyen nagy szakadék van a két érintettek gondolkodása között, ezért elkerülhetetlen lenne a szakmával történő egyeztetés. Az oktatási szakértők ugyanis jellemzően egyetértenek abban, hogy az iskolai mobilhasználat elterelheti a diákok figyelmét a tanulásról, azonban abban is egyetértenek, hogy ezek teljes tiltása sem célravezető.
Az iskolák többsége már amúgy is szabályozta saját házirendjében a mobiltelefonok használatát, úgy ahogyan azt az iskola profilja és a helyi sajátosságok megkívánták. A digitális eszközökről ugyanis eddig is tudható volt, hogy függőséget alakíthatnak ki és az órán való, szórakozásra történű használatuk eltereli a diákok figyelmét.
A megoldás, mint oly sok esetben a megfelelő kommunikáció lenne, ahol képviselve van az összes érintett fél. Tanárok, diákok és a döntéshozók is egyaránt. Egy olyan megoldás keresése, ami a cél elérését szolgálja figyelembe véve az érintettek álláspontjait, igényeiket és fentről érkező parancsok helyett a másik fél gondolatira nyitott, értelmes diskurzusnak kellene kialakulnia.